A szent név szolgálata
(náma-széva)
A Haré Krisna mantrát bárki bárhol énekli, végtelen lelki áldása származik belőle. Az itt leírt szabályok és javaslatok nem képezik elengedhetetlen feltételeit a mantra éneklésének, de követésük segítséget nyújthat a meditáció minőségének javításában.
Az Úr Csaitanja Maháprabhu Siksástaka című művében eképpen ír a szent név nagylelkűségéről:
„Uram, Isten legfelsőbb személyes alakja! Szent nevedben jelen van minden jó szerencse az élőlények számára, ezért számtalan neved van, például „Krisna” és „Góvinda”, melyek révén kiterjeszted Magad. E neveket felruháztad minden energiáddal, s a rájuk való emlékezést nem korlátozzák merev, szigorú szabályok. Drága Uram, noha olyan kegyes vagy az elesett, feltételekhez kötött lelkekhez, hogy nagylelkűen megtanítod oket Szent Neveidre, Én oly szerencsétlen vagyok, hogy sértéseket követek el a Szent Név éneklése közben, s így nem ébredhet bennem ragaszkodás az éneklés iránt.”
Sríla Krisnadásza Kavirádzsa a következőképpen írja le Szárvabhauma Bhattácsárja és Srí Csaitanja Maháprabhu párbeszédét: „A Bhattácsárja aztán megkérdezte Csaitanja Maháprabhutól: Mi a legfontosabb dolog az odaadó szolgálat végzésében? Az Úr azt válaszolta, hogy az Úr Szent Nevének éneklése a legfontosabb.”(Cc. Madhya 6.241 )
A Haré Krisna éneklése a dzsapa-láncon
(náma-dzsapa)
A dzsapa éneklésének a szentírásokban megadott szabályai a Gájatrí mantrák éneklésére vonatkoznak. A Szent Név hatásossága azonban nem függ ilyen szabályoktól, mégis, minthogy a szabályok egyikének-másikának betartása segíti a mantrára való koncentrálást, a bhakta alkalmazhatja azokat a Szent Név éneklése során, hogy elméjét képes legyen Krisnára függeszteni és hogy a Szent Névvel szemben elkövetett sértéseket elkerülje. Sríla Prabhupáda kijelenti:
A Haré Krisna mahá-mantrát azonban bárhol és bármikor énekelhetjük, és hamarosan meglesz az eredménye. De még a Haré Krisna mantra éneklése közben is követhet az ember szabályokat. Mantrázás közben ülhet úgy, hogy testét egyenesen tartja. Ez segíteni fogja a folyamat végzésében, míg másképp elálmosodhat. [ Bhág. 7.15.31 , magyarázat]
A dzsapa számlálása
A Csaitanja-csaritámrita következő szakaszában (Antja 3.137 , magyarázat) Sríla Prabhupáda elmagyarázza, hogyan tanítja tanítványait a lelki életben való előrehaladásra:
Krisna-tudatos mozgalmunkban azt tanítjuk követőinknek, hogy dzsapaláncukon szüntelenül énekeljék a Haré Krisna mantrát. Még azoknak is, akik nincsenek hozzászokva ehhez a folyamathoz, azt tanácsoljuk, hogy legalább tizenhat kört mantrázzanak, hogy gyakorlatra tegyenek szert. Máskülönben Srí Csaitanja Maháprabhu azt tanácsolta:
trinád api szu-nícséna taror iva szahisnuná
amániná mána-dena kírtaníjah szadá harih
„Énekeljük az Úr Szent Nevét alázatos elmével, s gondoljuk magunkat csekélyebbnek az utcán heverő szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek, mint egy fa, s minden alaptalan tekintély utáni vágy nélkül legyünk kész minden tiszteletet megadni másoknak. Ha elménk ilyen állapotba kerül, képesek leszünk szüntelenül énekelni az Úr szent nevét.” Szadá azt jelenti: „mindig”. Haridása Thákura azt mondja: nirantara náma lao. „Szünet nélkül énekeld a Haré Krisna mantrát!” (Cc. Antya 3.137, magyarázat)
Sríla Prabhupáda elmagyarázza, hogy nincs korlátozás az Úr Szent Nevének éneklésében. Azt írja:
Még járás közben is lágyan mondhatod a Haré Krisna, Haré Krisnát, sőt még a buszon, utazás közben is ismételheted. Mondhatod kétkezi munka közben, és pihenéskor vagy pihenést megelőzően szintén. Még a fürdőszobában, fürdés közben is. Így tehát az Úr szent nevének, a Krisnának és az Ő energiájának, a Harának az ismétlésében nincs korlátozás vagy megszorítás. Ha ezt teszed, nem veszítesz, hanem nagyot nyersz, a transzcendentális megértést. [Sríla Prabhupáda levele, 1970. április 22.]
A mantrameditációhoz használt imalánc gyöngyeit (amelyek lehetőleg tulasí- vagy ním fából készüljenek) fűzzük fel egy pamutszálra, és minden gyöngy után kössünk csomót. Szükséges egy további gyöngy, a Krisna vagy Meru gyöngy, amelyen a számláláskor nem haladunk át. (…)
A gaudíja vaisnavák a mantra gyöngysoron való ismétlésénél a jobb kéz hüvelykujját és középső ujját használják. Lehetőleg kerüljük a málá bal kézzel vagy a jobb kéz mutatóujjával való érintését. Takarjuk el a gyöngyöket és jobb kezünket vibrálás közben a dzsapazsák (a lánc tárolását szolgáló kis vászonzsák) segítségével. Próbáljuk meg elkerülni a gyöngysor (málá ) elejtését - ez sokszor a lankadó figyelem vagy az elalvás következménye!
A Krisna-tudat nemzetközi szervezetének avatást kapott tagjai, fogadalmat tesznek arra, hogy naponta legalább 16 kör mahá-mantrát mondanak el imaláncukon, azaz tizenhatszor száznyolc mantrát. Sríla Prabhupáda figyelmeztet: „Ha valaki nem tudja teljesíteni a számára meghatározott mennyiségű köröket, úgy kell tekintenie, hogy beteg a lelki életbení ( Cc. Antya 11.23 , magyarázat). Egy levélben pedig ezt írja: „Mindenkinek szigorúan követnie kell a napi 16 kör előírását. Ha más Krisna-tudattal kapcsolatos tevékenységek miatt nem ér rá a rendszeres vibrálás elvégzésére, másnap feltétlenül pótolja akár az alvás, az evés vagy más érzékkielégítő tevékenység terhére” (Sríla Prabhupáda levele, 1969. október 11). „A 16 kör csak a minimum, amit követőimnek előírtam, tehát legalább ennyit kell vibrálniuk. Voltaképpen folyamatosan kell vibrálni.” (Sríla Prabhupáda levele, 1974. június 25.)
Minthogy a Szent Név éneklése közvetlen kapcsolatba hoz az Úrral, a meditációt tiszta testtel, rendes öltözetben kell végeznünk. A dzsapazsákot, is rendszeresen ki kell mosni.
Kezeljük a dzsapaláncot tisztelettel, és mindig tartsuk tisztán. Kerüljük tisztátalan kézzel való érintését; ha ettünk, ürítettünk, ha olyan tisztátalan helyeket érintettünk, mint a száj, a láb vagy a nemi szervek, mossunk kezet, mielőtt a dzsapalánchoz nyúlunk. Amennyire csak lehet, kerüljük a dzsapalánc bevitelét a WC-re. Ha véletlenül helytelenül bántunk a dzsapalánccal, érintsük a homlokunkhoz és fohászkodjunk bocsánatért.
A testtartás, a hely és az idő
Sríla Prabhupáda nagyon szigorú volt a tekintetben, hogyan tartják magukat a hívek dzsapázás közben.
Dzsapazás közben egyenes háttal, keresztbe tett és betakart lábakkal üljünk, ne terpeszkedjünk, ne feküdjünk le közben.
A dzsapát az Úr Krisna templomában (vagy bármely más olyan helyen, ahol Őt imádják), tulaszí növény előtt, vagy a Gangesz partján mondjuk.
Inkább világos mint sötét helyen, inkább szent mint tisztátalan helyen (pl. krematórium) meditáljunk a mantrán.
A legjobb idő a mantra vibrálására a kora reggel. Ha ekkor más dolgunk van, ütemezzük be a dzsapa éneklését mielőbb, közvetlenül teendőnk befejezését követően.
Erről Sríla Prabhupáda a következőket írja:
„A dzsapa éneklését lehetőleg kora reggel végezzük, teljes koncentrációban, lehetőleg a bráhma-muhúrta idején. Teljesen koncentráljunk a mantra hangrezgéseire, minden nevet tagoltan ejtve ki - a vibrálás sebessége idővel természetes módon nőni fog. Ne törődjünk azzal, hogy minél gyorsabban mondjuk, az a fontos, hogy halljuk.” (Sríla Prabhupáda levele, 1972. január 6.)
Figyelem a mantra ismétlése közben
Próbáljuk meg a figyelmet elvonni minden érzéktárgytól. Kizárólag a mantra hangjaira koncentráljunk, meditáljunk a mantra jelentésén, és ne hagyjuk magunkat semmilyen más gondolattól vagy külső helyzettől zavartatni. A Szent Név szótagjaira való koncentrálással lépésről lépésre megértjük az Úr formáját, jellemzőit és kedvteléseit.
(részlet Panycsarátra-pradípá c. könyvből)
