Srí Sukadeva Goszvámí folytatta: Kedves királyom! Miután az Úr Visnu szolgái megfelelő okfejtéssel és érvekkel ily módon tökéletesen meghatározták az odaadó szolgálat elveit, kiszabadították Adzsámila bráhmanát a jamadúták kötelei közül, s megmentették őt a küszöbön álló haláltól. Kedves Paríksit Mahárádzsám, óh, ellenség legyőzője! Az Úr Visnu szolgái választ adtak Jamarádzsa szolgáinak, akik ezután Jamarádzsához mentek, s mindent elmondtak neki, ami történt. Most, hogy kiszabadult Jamarádzsa szolgáinak hurkaiból, Adzsámila bráhmana nem félt többé, s magához térve fejét azonnal a visnudúták lótuszlábához hajtotta, hogy hódolatát ajánlja nekik. Mérhetetlen boldogság árasztotta el a jelenlétük miatt, hiszen látta, hogy megmentették az életét, kiszabadítva őt Jamarádzsa szolgáinak karmai közül. Óh, bűntelen Paríksit Mahárája! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgái, a visnudúták látták, hogy Adzsámila mondani készül valamit, így hát hirtelen eltűntek a szeme elől. Adzsámila végighallgatta a jamadúták és a visnudúták közötti beszélgetést, s így megértette azokat a vallásos elveket, amelyek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt érvényesek. Ezeket az elveket a három Véda írja le. Megértette azokat a transzcendentális vallásos elveket is, amelyek az anyagi természet kötőerői felett állnak, és amelyek az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolattal foglalkoznak. Ezenkívül hallotta az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevének, dicsőségének, tulajdonságainak és kedvteléseinek magasztalását is, így tökéletesen tiszta bhaktává vált. Ekkor eszébe jutottak múltban elkövetett bűnei, amelyeket nagyon megbánt. Adzsámila így szólt: Óh, jaj, milyen mélyre süllyedtem az érzékeimet szolgálva! Képzett bráhmana voltam, ám elzüllöttem, s egy prostituált méhében nemzettem gyermekeket. Óh, jaj, szálljon kárhozat rám! Olyan bűnösen cselekedtem, hogy szégyent hoztam családom hagyományaira. Elhagytam szemérmes, gyönyörű, fiatal feleségemet, hogy egy romlott utcalánnyal háljak, aki bort iszik! Szálljon hát kárhozat a fejemre! Apám és anyám idősek voltak, és nem volt más fiuk vagy barátjuk, aki gondoskodott volna róluk. Mivel nem törődtem velük, sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Óh, jaj! Visszataszító, alacsony rendű ember módjára hálátlanul magukra hagytam őket, ilyen körülmények között! Most már tisztán látom, hogy e tettek következtében egy olyan bűnös embernek, mint én, pokoli körülmények közé kell süllyednie, ami azokra vár, akik megszegték a vallásos elveket, s akiknek emiatt rendkívüli gyötrelmeket kell kiállniuk. Álom volt vagy valóság? Félelmetes embereket láttam, akik kötelekkel a kezükben jöttek, hogy elfogjanak és elhurcoljanak. Hová tűntek? És hová lett az a négy gyönyörű, felszabadult személy, aki kiszabadított a fogságból, és megmentett attól, hogy a pokolba kerüljek? Milyen visszataszító és szerencsétlen vagyok, hogy a bűnös tettek óceánjába merültem! Most azonban korábbi lelki cselekedeteim eredményeképpen mégis láthattam azt a négy nagyszerű személyiséget, akik eljöttek, hogy megmentsenek. Végtelenül boldog vagyok, hogy eljöttek hozzám!
Hogyan kaphattam volna én, egy prostituált eltartója, a legszennyesebb ember lehetőséget arra, hogy halálom pillanatában Vaikunthapati szent nevét énekeljem, ha hajdanán nem végeztem volna odaadó szolgálatot? Ez nem történhetett volna másképp meg.Adzsámila folytatta: Szégyentelen csaló vagyok, aki elpusztítottam saját brahminikus kultúrámat, sőt, magam vagyok a megtestesült bűn. Hol vagyok én attól, hogy az Úr Nárájana minden áldást megadó szent nevét énekeljem? Milyen bűnös vagyok! Most azonban megkaptam ezt a lehetőséget, ezért tökéletesen uralkodnom kell az elmémen, az életemen és az érzékeimen, s mindig odaadó szolgálatot kell végeznem, nehogy újra az anyagi lét mélységes sötétségébe és tudatlanságába zuhanjak. Amiatt, hogy a testtel azonosítja magát, az embert legyőzik az érzékkielégítés utáni vágyak, így megannyi jámbor és istentelen tettet hajt végre. Ez jelenti az anyagi fogságot. Én azonban most kiszabadítom magam anyagi kötelékeim közül, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének illuzórikus energiája teremtett egy nő formájában. A legbűnösebb lélekként áldozatul estem az illuzórikus energiának, és táncoló kutya lett belőlem egy nő kezében. Most lemondok minden kéjes vágyamról, s megszabadulok ettől az illúziótól! Minden élőlény kegyes, jóakaró barátja leszek, s örökké a Krisna-tudatba merülök. Pusztán attól, hogy a bhakták társaságában az Úr szent nevét énekeltem, szívem egyre tisztul. Nem fogok hát újra áldozatul esni az anyagi érzékkielégítés hamis csábításának. Most, hogy tökéletesen ismerem az Abszolút Igazságot, többé nem azonosítom magam a testemmel. Feladom az "én" és "enyém" hamis felfogásokat, és elmémet megingathatatlanul Krisna lótuszlábára rögzítem. Adzsámila amiatt, hogy egy pillanatra a bhakták [a visnudúták] társaságában lehetett, nagy eltökéltséggel megvált az anyagi életfelfogástól. Megszabadult minden anyagi ragaszkodástól, s azonnal Hardwar felé vette útját. Hardwarban Adzsámila egy Visnu templomban talált menedékre, s ott a bhakti-jóga folyamatát gyakorolta. Szabályozta az érzékeit, elméjét pedig teljesen az Úr szolgálatába állította. Adzsámila teljesen átadta magát az odaadó szolgálatnak. Ezzel elvonta elméjét az érzékkielégítés folyamatától, s örökké elmélyülten az Úr formájára gondolt. Amikor értelme és elméje szilárdan megállapodott az Úr formáján, Adzsámila bráhmana újra megpillantotta szeme előtt a négy mennyei férfit. Tudta, hogy ők azok, akiket korábban látott, és így a földre borulva a hódolatát ajánlotta nekik. Amikor Adzsámila megpillantotta a visnudútákat, ott, Hardwarnál, a Gangesz partján elhagyta anyagi testét. Visszanyerte eredeti lelki testét, amely éppen alkalmas volt arra, hogy az Úr társa legyen. Adzsámila az Úr Visnu szolgáinak kíséretében egy arany repülőre szállt, s a légi utakon át egyenesen az Úr Visnunak, a szerencse istennője férjének a birodalmába indult. Adzsámila egy bráhmana volt, aki amiatt, hogy rossz társaságba került, nem követte többé a brahminikus kultúrát, és lemondott minden vallásos elvről. Végtelenül bűnös ember lett belőle - lopott, ivott, és hasonló szörnyű tetteket követett el, sőt egy prostituáltat tartott el, s így arra ítéltetett, hogy Jamarádzsa szolgái a pokolba hurcolják. Az Úr szent neve éneklésének halvány sugara azonban azonnal megmentette. Aki tehát meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől, annak el kell fogadnia azt a folyamatot, hogy örökké a lábainál valamennyi szent helynek menedéket nyújtó Istenség Legfelsőbb Személyisége nevéről, dicsőségéről, formájáról és kedvteléseiről énekel, s mindig ezeket magasztalja. Más úton, például jámbor vezekléssel, spekulatív tudással és misztikus jóga-meditációval az ember nem érheti el a kívánt eredményt, mert amiatt, hogy képtelen uralkodni az elméjén, amit a természet alacsonyabb rendű kötőerői, a szenvedély és a tudatlanság szennyeznek be, még e foljamatok követése után is újra a gyümölcsöző tettek útjára lép. E rendkívül bensőséges igaz történet képes elpusztítani minden bűnös visszahatást. Ezért aki hittel és odaadással végighallgatja vagy elismétli, az még ha anyagi testtel rendelkezik vagy nagyon bűnös életet élt, akkor sem süllyedhet többé a pokoli létbe, s a jamadúták, Jamarádzsa parancsainak végrehajtói nem fognak elmenni hozzá még látogatóba sem. Testének elhagyása után hazatér, vissza Istenhez, ahol nagy tisztelettel üdvözlik és imádják majd. Adzsámila a halála pillanatában szenvedései közepette az Úr szent nevét kiáltotta, és noha ezzel a fiát hívta, mégis hazatért, vissza Istenhez. Hogyan férhetne hát kétség ahhoz, hogy aki hittel és sértés nélkül énekli az Úr szent nevét, az visszatér Istenhez?