A közemberek a társadalom vezetőjének példáját követik, és az ő viselkedését utánozzák. Bármit fogadjon is el, azt bizonyító erejűnek tekintik. A közemberek nem rendelkeznek fejlett tudással, amelynek a segítségével különbséget tehetnének a vallás és a vallástalanság között. Az együgyű, felvilágosulatlan polgár olyan, mint egy tudatlan állat, ami fejét gazdája ölébe hajtva békésen alszik, s bízik abban, hogy gazdája megvédelmezi. Ha egy vezető valóban lágyszívű, s méltó arra, hogy az élőlények higgyenek benne, hogyan büntethet meg vagy pusztíthat el egy olyan ostoba embert, aki minden hitét belé vetve és barátsággal fordulva felé teljesen meghódolt neki? Adzsámila már jóvátette minden bűnös tettét. Kétségbeesésében Nárájana szent nevét kiáltva valójában nemcsak azokért a bűneiért vezekelt, melyeket ebben az egy életében elkövetett, hanem mindazokért is, melyeket millió és millió élete alatt hajtott végre. Noha nem tisztán, mégis sértés nélkül ejtette ki az Úr szent nevét, ezért megtisztult, s most már méltó arra, hogy felszabaduljon. A visnudúták folytatták: Ez az Adzsámila már korábban is így hívta fiát, amikor evett vagy valami mást csinált: "Kedves Nárájanám, kérlek, gyere ide!" Noha a fia nevét mondta, mégis ezt a négy szótagot énekelte: ná-rá-ja-na. Csupán azzal, hogy így Nárájana nevét ismételgette, elvégezte a kellő vezeklést millió és millió életének bűnös visszahatásaiért. Az Úr Visnu szent nevének éneklése a legjobb vezeklés annak, aki aranyat vagy más értékeket lopott, aki részeges, aki cserbenhagyta barátját vagy rokonát, aki megölt egy bráhmanát, vagy akinek guruja vagy más feljebbvalója feleségével volt nemi kapcsolata. Ez a legjobb útja a vezeklésnek azok számára is, akik megöltek egy nőt, a királyt vagy az apjukat, s akik teheneket mészároltak le. Minden bűnös ember számára ez a legjobb. E bűnösök pusztán az Úr Visnu szent neve éneklésével magukra vonhatják a Legfelsőbb Úr figyelmét, aki azt gondolja: "Ez az ember szent nevemet énekelte, kötelességem hát, hogy védelmet nyújtsak neki." A bűnös emberek a védikus rituális szertartások követésével vagy a vezekléssel nem tisztulnak meg annyira, mint egyszer kiejtve az Úr Hari szent nevét. Noha a rituális vezeklés megszabadíthatja az embert a bűnös visszahatásoktól, nem ébreszti fel benne az odaadó szolgálatot, ellentétben az Úr nevének éneklésével, ami az Úr hírnevére, tulajdonságaira, kedvteléseire és környezetére emlékezteti. A vallásos szentírásokban vezeklésként javasolt rituális szertartások nem elegendőek ahhoz, hogy végérvényesen megtisztítsák a szívet, mert a vezeklés után az ember elméje újra az anyagi cselekedetek után fut. Ebből következően aki meg akar szabadulni az anyagi tettek gyümölcsöző visszahatásaitól, annak a Hare Krisna mantra éneklése, vagyis az Úr nevének, hírének és kedvteléseinek dicsőítése ajánlatos mint a vezeklés legtökéletesebb folyamata, mert ez minden szennyet kitisztít az ember szívéből. Ez az Adzsámila halála pillanatában kétségbeesetten az Úr, azaz Nárájana szent nevét kiáltotta nagyon hangosan, s ez a tette magában megszabadította őt bűnös életének visszahatásaitól. Ezért, óh, Jamarádzsa szolgái, ne próbáljátok őt uratok elé vinni, hogy ott pokoli körülmények között kelljen bűnhődnie! Aki az Úr szent nevét énekli, azonnal megszabadul tengernyi bűne visszahatásaitól, még akkor is, ha közvetve [valami másra utalva], tréfából, pusztán a zenei hangzás kedvéért vagy épp oda sem figyelve teszi. Ezt a szentírásokat jól ismerő tudósok mind elfogadják. Ha valaki kimondja az Úr szent nevét, s azután egy véletlen szerencsétlenség folytán meghal - leesik egy ház tetejéről, elcsúszik az úton és eltöri a csontjait, megmarja egy kígyó, fájdalom és magas láz támadja meg, vagy épp fegyver sebesíti meg -, azonnal megmenekül a pokoli léttől, annak ellenére, hogy bűnös. A hiteles tekintélyek - valamennyien művelt tudósok és nagy bölcsek - mindent tekintetbe véve azt a határozatot hozták, hogy a rendkívül súlyos bűnöket szigorú vezekléssel, az enyhébbeket pedig könnyebb vezekléssel kell jóvátenni. A Hare Krisna mantra éneklése azonban a bűnös tettek minden visszahatását megsemmisíti, legyenek azok akár súlyosak, akár enyhébbek. Az ember semlegesítheti ugyan bűnös életének visszahatásait lemondással, adományozással, fogadalmakkal és más hasonló folyamatokkal, ám ezek a jámbor tettek nem tudják a szívéből kiirtani az anyagi vágyakat. Ha azonban az Istenség Személyisége lótuszlábát szolgálja, azonnal megszabadul minden ilyen szennyeződéstől. Ahogy a tűz hamuvá égeti a száraz füvet, úgy égeti biztosan porrá az Úr szent neve bűnös cselekedeteink valamennyi visszahatását, függetlenül attól, hogy tudatosan vagy tudtunkon kívül énekeljük. Ha valaki nem ismeri egy gyógyszer hatását, ám vagy önként, vagy mert kényszerítik rá, mégis beveszi, a gyógyszer mindenképpen hatni fog, mert hatása nem függ a beteg tudásától. Ehhez hasonlóan akár tudatosan, akár tudtán kívül énekli valaki az Úr szent nevét, meglesz az eredménye még akkor is, ha nem ismeri az értékét.